A vadászat történetét századunkban Magyarországon három időszakra oszthatjuk.Az első időszak az I. világháború végéig, a második a két világháború közötti időben, a harmadik pedig 1945-től napjainkig tart. Az első még a régi Nagy-Magyarországhoz fűződik, a második már a mai területen, de lényegében a korábbi szabályozás kereteiben, míg a harmadik megváltozott társadalmi és gazdasági körülmények között indul, hogy azután elég tekervényes utat megtéve a határozott felemelkedés útjára lépjen.

Az I. világháború végéig

A 20. század első évtizedében az ország több mint 23 500 vadászterületén sok vadfaj élt, amelyek bőséges zsákmányt kínáltak az akkori vadászoknak. Élt akkor Magyarországon zerge, siketfajd, medve, hiúz és farkas, ami a mai ország területén már nincs. De vadásztak akkor nyírfajdra, császármadárra, darura, harisra, fürjre, sólyomra, sasra, túzokra, amelyek a 20. század végére vagy eltűntek, vagy annyira megfogyatkoztak, hogy védelmük érdekében teljes vadászati tilalom alatt állnak.

A megengedett vadászati módokról az 1883. évi vadászati törvény azt mondta, hogy az „csak lőfegyverrel, vagy lóháton bárminemű vadászebek használatával gyakorolható”, tilos viszont „minden szőrmés vagy szárnyas hasznos vadat tőrökkel, hálókkal, hurkokkal elfogni vagy megölni”.

 

Vadászok (1910-es évek). Müllner János felv.

Vadászavatás, Mezőhegyes

 

Mezőhegyesi vadászat (1930-as évek)

 

A két világháború között

1920-ban a trianoni békeszerződésben Magyarország elvesztette területe 2/3-ad részét. Az erdők területe ennél nagyobb mértékben csökkent, az erdősültség aránya a korábbi 27%-ról 12%-ra esett vissza. A háború, a forradalmak és a román megszállás a vadállományban is nagy veszteséget okozott. A kormányzat által is támogatott vadgazdálkodás következtében azonban a vadállomány – különösen az apróvad – az 1930-as évekre újra helyreállt.

Jól jellemzi az elmondottakat az alábbi összehasonlító táblázat, amely a legfontosabb vadfajokból terítékre került mennyiséget mutatja a régi és az egyharmadára csökkent területeken.

1930 körül a magyar vadászok számát 28 ezerre becsülték. Ugyanebben az időben a Vadászati Útmutatóban mintegy 100 vadásztársaság van feltüntetve. 1935-ben elrendelték, hogy a vadásztársaság taglétszáma legfeljebb 200 kh-anként 1-1 fő lehet. 3000 kh-anként a vadászterületre egy vizsgázott vadőrt kell alkalmazni.

Ennek az időszaknak a vadgazdálkodására jellemző volt a vérfelfrissítés, vagyis más vidékről származó vadnak a vadászterületen történő kibocsátása. Ezt kötelezővé tették és az állam is támogatta.

Itt kell megemlíteni, hogy a két világháború között már sokat adtak a fajtatiszta vadászkutyák alkalmazására. Több kutyás egyesület is működött már ebben az időben. Ilyenek voltak az Országos Vizsla Club, a Magyar Vérebegylet, a Magyar Tacskó Ebtenyésztők Egyesülete, a Magyar Foxterrier Tenyésztők Egyesülete.

Kittenberger Kálmán (1930 k.)

Gr. Széchenyi Zsigmond vadász, útleíró (1929)

 

A II. világháború után

A II. világháború még nagyobb pusztítást okozott a magyar vadászatban mint az I. Az ország hosszú hónapokig hadszíntér volt és még a háború befejezése után is néhány évig jóformán csak orvvadászat folyt, amely a még megmaradt vadakat is csaknem teljesen kipusztította.

A vadállományból először az apróvadak szaporodtak el, a nagyvadállomány mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt sokáig nagyon hiányos volt. A tilalmi idők megfelelő szigorításával, némely vadnál (pl. szarvasnál) a lelövési engedélyek kiadásának minisztériumi hatáskörbe vonásával {III-640.} igyekeztek a vadállomány gyarapodását biztosítani.

A vadászok társadalmi összetételében is nagy változások álltak be, a kormányzat az osztályidegennek minősített személyektől a fegyvertartási engedélyt megtagadta.

A vadgazdálkodásban, miként a népgazdaság többi ágaiban is, az 1950-es évek elején vezették be a tervgazdálkodást. Ennek értelmében központi tervelőírásokat adtak ki a megyéknek, azok pedig vadásztársaságokra bontották azokat. A terv alapja az egyes vadászterületekre előírt vadbeszolgáltatásnak. A tervezés később ésszerűbb keretek között történt.

Nádler-képlet alapján elbírálja, továbbá a bizottság válogatta és bírálta a hazai bemutatók trófeaanyagát. A vadászok részére a bírálat eredményéről oklevelet állítottak ki.

Forrás: mek.oszk.hu