Mivel Csesznek vára egyre kevésbé felelt meg a grófi család megnövekedett kényelmi igényeinek, a közeli Réde településen Esterházy Imre lovassági tábornok az 1780-as években klasszicizáló, késő barokk (copf) stílusú kastélyt emeltetett.

Az épület terveit minden bizonnyal az 1761-ben elhunyt Franz Anton Pilgram neves osztrák építész készítette, de valószínű, hogy az épület csak halála után épült fel.

A nemesi rezidencia építésére – a helyben élő hagyomány szerint – a gróf a győrszentmártoni (pannonhalmi) apátság építését végző, Csehországból áttelepült kőművesmestereket kérte fel.

Az elkészült kastély egy szabadon álló, egyemeletes, megközelítően téglalap alaprajzú épület volt. Főhomlokzata 3+3+3+3+3 osztást kapott, a homlokzaton igen erősen előrelépő középrész húzódott, melynek oldalait két-két ablak díszítette.

Kosáríves záródású bejárati kapujának két oldalán kettőzött oszlopok húzódtak, felette az Esterházy család grófi címerét helyezték el.

A rozettákkal, fogazatos párkánnyal és füzérdíszekkel díszített kapuépítmény – melynek tetején szobrok álltak – „gerecsei vörös márványból” készült. Két oldalán félköríves záródású szoborfülkék kaptak helyet.

A kastély ablakait mindenütt zsalugáter takarta.

Az épületben 32 szoba volt, a lépcsőfeljáró „vörös márványból” készült. A kastély a Dunántúl egyik legszebb barokk rezidenciájának számított egészen az 1952-es évig.

A XX. század első felében a földszinten egy kerevetekkel berendezett nappali szalon volt, melyet sok trópusi növény díszített, a falakon az ősök képei függtek.

Ettől a teremtől balra III. Pál szobája húzódott, benne Imre tábornok képe volt látható.

A gróf szobája mellett a legidősebb lány – Alice grófnő – szobáját rendezték be, utána a többi gyerekszoba következett.

A földszinten kapott helyet az inas szoba, melyben két-három inas állandóan a család rendelkezésére állt.

1947-ben az épület tetőzete rejtélyes módon lángot fogott, és a felső szint teljesen leégett, de földszint akkor még lakhatónak számított. A helyi tanács 1951-52-ben rendelkezett a kastély lebontásáról, az építőanyagot Nyeszkenyepusztára vitték. Tűzeset áldozata lett a szomszédos bakonyszombathelyi kastély is, ahol a falubéliek dühe a birtokos ellen fordult. A szovjet csapatok bevonulása után 1945 márciusában a helybeli lakosok hordták szét az épületet, a téglát pedig saját megrongálódott házaik helyreállítására használták fel.

A hajdani gazdagság ritka emléke a romos kapuzat, melyen még látható az Esterházyak címere, a kardot tartó griff. A mai elvadult akácos helyén félszáz éve még márványlépcső vitt az emeletre, balra a gróf szobája nyílt, mellyel szemben Esterházy Imre tábornok képe nézett a belépőre, aki hajdanán Potsdamot megsarcolta. A hajdani márványlépcsőt, melynek egy darabja még fellelhető a fák között, hazánk legelőkelőbb arisztokratáinak cipellői koptatták valaha, maga a kormányzó, Horthy Miklós is nemegyszer megfordult itt, mivel rokonságban állott Alice grófnő férjével.
A rédei önkormányzat nem kevés erőfeszítést tett, hogy befektetőt találjon, aki gazdája lesz a környéknek és a turisták örömére hasznosítja a kiskastélyt illetve ami a régi angolparkból megmaradt. A rendszerváltás után a régi kastély helyén szállót szeretett volna építeni a vállalkozói igyekezet. A tervek is elkészültek, a nagy álomból mégsem lett semmi.

Amit a falu lakossága nem hordott el, azt elvégzi lassan az enyészet: A lerombolt kastély szomszédságában még áll a hajdan cselédségnek otthont adó kiskastély, melyet Esterházy Imre építtetett a 19. század második felében. Ez a földszintes épület szolgált a hajdani nagykastély kiszolgáló épületéül.
A magasföldszintes kontytetős épület északi homlokzatán timpanonos záródású középrizalit található.
Az épület keleti végében rizalitszeűen az épület tömegéből kiugró bővítmény áll. A kiskastély kéttraktusos, középfolyosós elrendezésű, belső terei síkmennyezetesek.

(Forrás: KÖH műemlékjegyzék, Podrohányi Zsolt, KÖH műemlékjegyzék/bameva.hu)

Az angol park

Azok az eszmék, amelyek az angolkertek megtervezését, elrendezését meghatározták részben a felvilágosodás új társadalom- és emberképével, valamint természetfelfogásával voltak kapcsolatban. Ezek közül a kertek és az abban található növények formája szempontjából a legfontosabb az, ami az embernek a veleszületett tulajdonságaira alapozott, szabad nevelését és fejlődését tűzte ki célul.

A szabadságelvnek megfelelően a fákat és bokrokat sem vágták erőszakosan meg, hanem minden növény saját természete szerint növekedhetett

Rédei angol park esetében tartotta magát a mondás, hogy szegény ember legfeljebb ha dolgozni járhatott a parkba. A "Fekete kapu" - így nevezték a nehéz bejáratot -, csak a vasárnapi istentiszteleteken tárult fel a falu katolikus népének, ha a parkban levő templomba igyekezett, hogy meghallgassa a prédikációt. A fokozott bizalmatlanságot és elzárkózásra való hajlandóságot csak fokozta, hogy a kastély egyik utolsó urát, gróf Esterházy Pált a Tanácsköztársaság idején elfogták a vörös katonák, és túszként tartották fogva. A legenda szerint három napig be is falazták.

A parkban fürtben áll 24 fenyő, melyet Esterházy Imre gróf ültetett, feljegyzések szerint a XIX. század derekán. Ez az elnevezés a községben közismert, ezért is kapta a gyűjtemény a „24 fenyő” nevet